Nagyon sok mindenen gondolkodom manapság, mind magánéleti, mind elméleti szempontból.

Sok gondolat merül fel bennem különböző TV-műsorok, könyv vagy cikk olvasása közben, filmnézéskor. Valószínűleg jó ötlet volt elindítani a blogot, mert itt van lehetőségem ezeket a gondolatokat kiadni magamból. :)

Nagyon komoly dolgokról nincs szó, inkább csak mindennapi csip-csup dolgokról, elmélkedések, amiket mindenki le szokott magában játszani. Olvasott vagy hallott párbeszédek  kitalált szereplők között, reakciók történésekre, ötletek a jövőre vonatkozóan.

Minden ember olyan munkáról álmodik, amiben kiteljesedhet, és ami egyben a hobbija is, de nagyon kevesen vannak abban a helyzetben, hogy ez valósággá váljon. Manapság mást sem hallunk és olvasunk, csak hogy valósítsuk meg önmagunkat, merjünk önmagunk lenni, ne játszunk szerepet, de ez sajnos nem olyan egyszerű. Hiszen mindig adódik olyan helyzet, amikor nem szabad azt a reakciót mutatnunk, amit éppen szeretnénk, és ez nem csak a helyzet, de az emberek, a megítélés és mások lelkivilágának megsértése szempontjából is fontos. Emellett alapvetőnek gondolom, hogy mivel emberek vagyunk, ezért meg kell tanulnunk uralkodni magunkon, a reakcióinkon, vágyainkon és jellemünkön is. Nem vagyunk ösztönlények, és nem tudom felnőttnek nevezni azokat, akikben ez a szintű önfegyelem nincs meg. Ahogy a mondás is tartja: Előbb gondolkozz, aztán beszélj!  Ha ezt nem sikerül előbb-utóbb elsajátítanunk akkor nem csak a munkában, hanem a társas kapcsolatainkban is sok problémával fogunk szembesülni. Természetesen, kell egy szelet az éltünkből, ahol elengedhetjük magunkat, de továbbra is bizonyos keretek között.

Az életben nem mindenki indul azonos helyzetből, azonos körülmények közül, és emiatt nem kapja meg mindenki ugyanazokat a lehetőségeket. Persze, lehet erre azt mondani, hogy csak küzdened kell az álmaidért, de ez a mindennapokban nem olyan egyszerű, hiszen száz másik dologra kell figyelni és koncentrálni. Ott a munka, a család, a házimunka, és nem jut túl sok idő a hobbinkra, a saját kedvteléseinkre, hogy saját magunkról már ne is beszéljünk. Sokszor úgy érezzük, felőröl minket a sok különböző dologra való odafigyelés, de pont ezért van szükség arra, hogy néha kiszálljunk a "mókuskerékből".

Mindenkinek kell egy kis idő, amikor csak magával foglalkozik, és ezalatt azt csinálja, amit szeretne, legyen az sütés-főzés, olvasás, kertészkedés, lustálkodás, vagy bármi egyéb. Muszáj, hogy legyen időnk saját magunkra, mert ha ezt időnként nem tesszük meg magunkért, akkor egy idő után mindenben csak azt látjuk, hogy feláldozzuk magunkat és nem élünk igazán.

Szerencsés helyzetben vagyok, mert én ugyan még nem találtam meg az igazi helyemet a világban, de szorgalmasan keresem. :) Magánélet szempontjából érzem magam a legszerencsésebbnek, hiszen 10 éve ismerem a páromat, és a kezdeti nehézségek ellenére is kitartottunk egymás mellett és úgy érzem, ez az egyetlen szelete jelenleg az életemnek, amit minden szempontból tökéletesnek érzek. Szeretem őt és ő viszontszeret engem, és mivel sok dologról hasonlóan gondolkodunk, ezért nincsenek nagyobb súrlódások köztünk. :)

A munka világa egy másik kérdés, de nagyon boldog vagyok a jelenlegi munkahelyemen, mert szuper csapatban vagyok, ahol a "piszkálások" ellenére is nagyon szimpatikus, okos és humoros emberekkel tudok együtt dolgozni, akiktől mindennap lehet valami újat tanulni, és nem csak a munkáról.

Mivel jelenleg a hobbijaimra csak ritkán jut idő, ezért nagyon örülök, annak, hogy találtam olyasvalamit, amit szinte bárhol lehet csinálni. Ez a horgolás. Erről most is tettem fel képet, és fogok is még, mert büszke vagyok arra, hogy felül tudok emelkedni a kihívásokon, amit egy-egy újabb darab készítése állít elém.

Ez a hobbi egyébként más területére is hatott az életemnek. Jobban tudok tőle koncentrálni, és türelmesebbnek látom magam, mióta ezzel foglalkozom. :) Ez, véleményem szerint kellett is, mivel nagyon hirtelen természet vagyok, és bár jó úton haladok, hogy nyugodt és higgadt maradjak, ez még nem minden esetben sikerül, bár legalább a reakcióimat már nagyrészt uralni tudom problémás helyzetek esetén is, amit nagy fejlődésnek tartok.

Hát, azt hiszem, mára ennyi is volt. Sikerült a leginkább feszegető gondolatokat kiírni magamból. :)